Kata:  25 éves vagyok, törzsgyökeres pesti gyerek. Jelenleg oktatásszervezőként dolgozom, és mellette nagyban munkálkodom egy saját vállalkozás beindításán.

Kata: Ha maximalista szeretnék lenni magammal, akkor azt mondanám, hogy a blogomon nagyjából mindenről lehet olvasni, ami engem kicsit is érdekel. Nos, ezzel viszont az a legnagyobb probléma, hogy én elég sok minden iránt tudok lelkesedni, ám van, hogy ez a nagy fellángolás csupán kérész életű. Így ott állok, hogy van számtalan téma és ötlet, de nem tudom mihez nyúljak.Így az élménybeszámolók, receptek, tesztek, könyv- és sorozat ajánlók épp úgy megtalálhatók az oldalon, mint sporteseményekről szóló írások, személyes hangvételű bejegyzések vagy inkább lelki kérdések boncolgatása.

Kata: Úgy gondolom, hogy csak úgy érdemes ebbe belevágni, ha olyanról ír az ember, ami érdekli, ami tényleg a része.Irigylem azokat, akik fel tudnak építeni egy blogot egy konkrétan téma köré, hisz akkor a figyelme nem aprózódik el. Ám, ha valaki olyan döntésképtelen, mint én és számtalan különböző téma között cikázni mindig van mihez nyúlnia. Hisz, ha épp nincs kedvem egy komolyabb témát boncolgatni, írhatok filmekről vagy sorozatokról. Van választásom és mégis mind én vagyok.

Kata: Őszintén én mindenkit elküldenék egy Púder Péntekre Gabihoz.  Nem csak a termékek összetevői miatt, hanem, mert Gabi tényleg figyelmet fordít a vásárlóira. Az általam próbált kozmetikumok egyike sem okozott csalódást, mind tartósság, mind fedés, pigmentáltság területén felveszik a versenyt az ismert márkák termékeivel. És, ha megnézzük az összetevőlistát csak még egy indok arra, hogy legalább egy terméket kipróbáljunk.Az emberek többségének fogalma sincs, róla mennyi káros anyagot juttat a szervezetébe nap, mint nap. Mielőtt elmentem az első Púder Péntekemre engem egyáltalán nem érdekelt ez a téma, és úgy egészében a szépségápolás sem. Bementem a hozzám legközelebb eső drogériába lekaptam valamit a polcról és úgy gondoltam jól van az úgy. Sosem vettem gagyi vagy szar termekét mégis egy idő után teljesen tönkrement a bőröm.Aztán beszéltem Gabival, tanácsokat adott és az óta összehasonlíthatatlanul jobb a bőröm. Ennyit számít az odafigyelés, és a tudatos választás.

Kata: Próbálok lépést tartani az újításokkal, hisz az én fantáziám is birizgálják. Ám túl vagyok már azon, hogy mindent megvegyek, amit kipakolják a polcokra. Az előző válaszomban említettem, hogy nem is olyan rég elég felületes voltam ilyen téren, és azt gondoltam, hogy a szépségápolás nem olyan nagy „cucc”. Mostanra azonban inkább az számít, hogy amit használok, az jó is legyen. Az alapokra fektetem a hangsúlyt, ezen belül is hajlok a természetes alapú készítmények felé. Van már egy kis menetrendem minden lefekvés előtt, hogy mi után mi következik, persze ez még távol áll a koreai hét lépéses bőrápolástól, de az a cél.

Márkák tekintetében olyan nagy kedvencet nem tudok kiemelni, mert elég sok különböző brand termékei lapulnak a fiókomban. Például: kedvelem az Essence szemöldökápoló készlet és ecseteit, a Catrice HD Liquid Coverage alapozója és Liquid Camouflage korrektora szintén jó ideje használatban van, ám Sleek Cream Contour Kit, Sleek Solstice Highlighting Palette is megtalálhatók nálam, Pupa I’m Matt Lip Fluid és MAC rúzsok pedig egyre csak gyarapodnak. L’Oreal Paris True Match Genius alapozó, KAP blender és alapozó stick szintén fióklakó. Make Up Revolution ecsetek és paletták, Rimmel Fresher Skin Foundation, Rimmel Kate Moss Sculpting Paletta pedig épp tesztelés alatt van.

Mint látható elég széles a paletta azonban a mindennapokban én inkább a visszafogottabb, nude vonalat preferálom, bár másokon szívesen kísérlettem.

Így elég nehéz a sok nagy kedvencemből valamiféle rendszer szerint hármat kiválasztani. Aztán megpróbáltam valami segítséget találni a kérdésedben, végül a jelenleg-en akadt meg a szemem. Ez után pedig az jutott eszembe, hogy kicsit másképp is értelmezhetem ezt a szót, és úgy gondoltam csak azok közül a sorozatok közül választok, amelyek éppen mennek – nincs épp szünet, vagy nem fejeződött be a sorozat.

      Grace klinika – őszintén én az a fajta gyerek voltam, aki a Vészhelyzeten nőtt fel, így mikor véget ért eléggé üresnek éreztem magam. Kellett valami hiánypótló, és igazából az elején annak is indult, aztán ahogy egyre előrébb jártunk az évadokban úgy vált egyre nagyobb kedvencemmé a sorozat. Megszámolni sem tudom hányszor néztem már újra és még mindig vannak olyan dolgok, amiket eddig nem vettem észre az egyes részekben. Jelenleg a tizenharmadik évad fut, és bár sok kedvencemtől kellett elbúcsúznunk mégis minden héten le tud kötni.

       The Originals – utálom a vámpíros dolgokat, számomra elég elvontnak számít. Anno mikor még berobbant ez az őrület én is megnéztem egy-két filmet, sorozatot. Ám ez a sorozat nagy kedvencem. A Vámpírnaplók spin-off-ja, és úgy gondolom mérföldekkel túlszárnyalta. Persze nem egy helyen mutat hasonlóságot – meg is lepne, ha nem így lenne – de úgy gondolom, mind a karakterek, mind pedig a történet jóval érdekesebbek, szerethetőbbek. Már az eredeti sorozatban is sokkal jobban felkeltette az érdeklődésem az ősi vámpírok feltűnése, mint bármely más esemény.

     The100 – nos, ez egy olyan sorozat, amit unszolásra kezdtem el nézni. Beteg voltam, és egy hét alatt megnéztem három évadot. Kell még magyaráznom? Bár az ilyen posztapokaliptikus sorozatok valahol a misztikus – vámpíros témájúak, de az első évad közepére volt benne valami, ami mégis arra késztetett, hogy ilyen rövid idő alatt lepörgessem az összes felkerült részt. Mindig van olyan esemény, szereplő, aminek/akinek hatására fenntartja az ember érdeklődését, és mindezt elég tudatosan, hisz az évadok során visszautalnak az elöző részekre, így pedig összeáll a teljes kép.

Kata: Nálam ez az egész kényszerpályának indult és kicsit az is maradt. Általános- és középiskolás koromban mindig is orvos akartam lenni, aztán bizonyos történések miatt mikor oda kerültem, hogy döntenem kell merre tovább ez a lehetőség már elúszott. Akkor fogalmam se volt merre tovább, csak abban voltam biztos, hogy engem érdekel a biológia. Elvégeztem egy felsőfokú szakképzést, ami adott egy új irányt, ez pedig az idegenforgalom volt. Majd főiskolára mentem, mert tetszett a szakleírás. És átmenetileg oktatásszervező vagyok. Az oktatók, akikkel minden nap dolgozom a legjobbak, és ez az egyetlen előnye a helynek. Általuk sokat tanultam, arról, hogy mit szeretnék, hogy merre akarok menni, és, hogy mi való nekem. Év végére a vállalkozásom beindítása a cél, és hogy azokat a terveket, amiket a tavalyi hullámvölgy miatt nem sikerült elérnem idén bepótoljam.

Kata: Azt hiszem az egyik legfontosabb, hogy sikerüljön valamiféle rutint kialakítanom a blog és a munkám között. Erre az évre szeretném kicsit feljebb pörgetni a blogom látogatottságát, az eddig elkezdett projektet továbbvinni, új ötletekkel előállni. Valamint több közös munkába részt venni más bloggerkkel. 

Nem mondhatnám, hogy megfordult a fejemben egy YouTube csatorna létrehozása, egyrészt azért, mert úgy gondolom én nem készültem még fel rá, hisz - bár nem tűnik annak – számomra az is hatalmas lépésnek számít, hogy nem rejtegetem magam. Valamint mivel egyre több blogger vág bele saját csatorna indításába kicsit úgy érzem, hogy amíg nem tudom biztosan mi az én utam csupán beállnék a sorba.

    9.  Mesélnél kicsit a hobbidról? Mit csinálsz akkor, amikor nem blogolsz és nem dolgozol?

Kata: Elég sokat olvasok  - márciusban már 6 könyvnél járok – és mint a sorozatimádatomból kiderült kedvenceim közé tartozik a film és sorozatnézés. Bár egy jó színházi előadást is nehezen utasítok vissza.

Mióta pedig ismét nagy népszerűségnek örvedének a felnőtt színezők engem is elkapott a láz, hogy kipróbáljam ezt a fajta kikapcsolódást is. Nagy meglepetésemre pedig igazán élvezem, és van is türelmem hozzá.Ha a helyzet úgy hozza sütni szoktam még, bár általános bénaságomat alapul véve ez azért némi veszélyt rejt magában.

Kata:Anno mikor elkezdtem egyfajta menedéket jelentett. Fizikailag nagyon fáradt voltam, de valahogy úgy éreztem ettől még tennem kell valamit. Akkor született meg az első blogom. Sok minden motoszkált akkor a fejemben, sok mindent kellett megemésztenem, lezárnom, elengednem és ez a blogok segítségével volt lehetséges. Azóta sokat formálódtam, változtam így megszületett a személyes blogom is. Maga az alapelgondolás még mindig megvan, de most már nem érzem azt a késztetést, hogy őrült módjára falakat vonjak magam köré.

Kata:A személyesebb hangvételű bejegyzéseket háromszor is át szoktam gondolni mielőtt kiteszem, valahogy ezek azok, amikben mindig találok valami kivetni – vagy finomítanivalót. Gondolom lehet érezni, hogy nem vagyok az a nagyon nyitott személyiség, így számomra ezek a dolgok jóval több agyalást vonnak maguk után, néha egészen addig, hogy saját magamat beszélem le a dologról.

Sok olyan bejegyzés van, amiről úgy érzem jól sikerült – például a Hol vannak a Férfiak? című bejegyzés vagy a Külsőség vására is  - bár egyiket sem volt egyszerű megírni, mindegyik egy hirtelen ötlettől, benyomástól vezérelt cikk volt, így nagyjából egy nap alatt jött az ötlet, és a nap végén már a blogon is volt, így a gondolkodással, rágódással töltött idő is igencsak lerövidült. Úgy érzem ezek azok a gátak, amelyeket a jövőben le szeretnék győzni, hogy ne rágjak meg mindent ezerszer.

Kata:Már tavaly is terveztem elmenni például a Cosmopolitan Blogger Day-re, de akkor pont úgy jött össze a dolog, hogy akkor kezdődött egy tanfolyamom, ami az év végégi tartott így akkor ki kellett hagynom. Így idén ezt mindenképp tervezem bepótolni, valamint egyre többször jut eszembe, hogy talán így a blogger közösség felé is nyitni kellene, blogger találkozó és hasonlók formájában.