Forrás: Google

Februárban pattant ki az ötlet a fejemből, hogy lehetnének újabb rovatok a blogon, melyeket közösen, más bloggerekkel együtt hoznánk létre. Így Diával (akit az előző cikkben már megismerhettetek) kitaláltuk, hogy létrehozzuk ezt a cikksorozatot, amely havonta egyszer fog megjelenni, mindkettőnk blogján. Ezekben a posztokban egymásnak fogunk ajánlani termékeket, szórakozási lehetőségeket, illetve egyéb ajánlókat, amelyet a másiknak ki kell próbálnia és egy bejegyzés keretein belül írnia kell róla. Remélem, elnyeri a tetszéseteket, hiszen ezt direkt SZÁMOTOKRA készítjük.

A mai napon egy filmajánlóval készültem nektek, melyet Dia választott ki a számomra. Nem voltam valami könnyű eset a számára, mivel filmek terén eléggé válogatós tudok lenni. Nem nézek alapjáraton semmilyen horror, sci-fi, thriller, illetve akció filmet. Ez, az én kis lelkivilágomba nem fér bele. Ám ha egy fantasztikus vígjátékról, romantikus drámáról, vagy adott esetben egy táncos filmről van szó, nem tétovázok tovább, máris belehuppanok a pihe-puha kanapémba és élvezem az otthoni „mozizás” előnyeit.

Szerintem magát a filmet nem kell bemutatnom, hiszen mindenki halott már róla és biztos vagyok benne, hogy láttátok is már. De, ha valakinek újdonság lenne, az kattintson IDE.

Azok az emberek közé tartozok, akik már többször is megnézték ezt a filmet, mégis minden egyes alkalommal hatással van rám. Persze nem olyan mélyen, mint mondjuk a The Vow című film, de kivált érzéseket az emberből. Ezekről fogok most picit bővebben mesélni NEKTEK.

Sok érzés, kérdés felmerült bennem, miközben néztem a filmet. Eddig is tudtam, hogy minden jó dologhoz, ami az életben majd történni fog velem, nagyon hosszú idő kell, plusz türelem. Természetesen ehhez még kell egy nagyobb adag elszántság és valamennyi „kis” tehetség is. Ám talán csak most fogtam fel igazán, hogy mindezekért nekem bizony nagyon meg kell még küzdenem. Türelmesnek kell lennünk és alázatosnak magunk felé, hogy idővel a céljainkat elérjük. Tessék itt egy példa rá, igaz csak film, de miért ne történhetne ez meg a valóságban is. Honey kitartása, akaratereje eljutatta oda, amit mindig is szeretett volna csinálni. Létrehozott egy táncstúdiót, ahol tehetséges, ám szegény körülmények között élő fiatalokat emelhet fel. Bebizonyította, hogy mi is tehetünk a sorsunkért, és azzá válhatunk, akik, lenni szeretnénk. Számtalan akadályt gördíthet még az élet az utunkba (ahogy a filmben úgy a valóságban is), ám meg kell tanulnunk ezekkel megbirkózni. Láthattunk a filmben számos olyan szereplőt, akik mindenre képesek a pénzért és egyáltalán nincs erkölcsi moráljuk, sőt azt sem tudják mi az. Szomorú. Legyünk olyan emberek, akik valami pozitív változást képesek vagyunk létrehozni, ebben a világban. Találjuk meg azt a módot, amivel kifejezhetjük önmagunkat a későbbiekben.

„ A tánc nem mozgás, hanem egy önkifejezés!”

                 (  Honey c. film )

A filmet ötből négy csillagra értékelném, mivel:

A filmben felmerül egy kérdés, melyet most én is szeretnék feltenni NEKTEK. Szerintem ez az a kérdés, amit nap, mint nap meg kellene kérdeznünk saját magunktól, s eszerint kellene cselekednünk.