Úgy döntöttem ma egy, olyan témával foglalkozok, ami nagyon sok embert érint, sajnos a mai rohanó társadalmunkban. Egyre több ember mentális betegségekkel küzd, amit vagy eltitkol (mert lenézik miatta, vagy ki-kikiáltják elmebetegnek, holott neki csak lelki "sérülései" vannak) vagy kezelteti magát. Sajnos azt veszem észre a közeli ismerőseimen is, nem hogy orvosi segítséget kérne, hanem úgy van vele, majd ő maga megoldja. De vannak olyan élethelyzetek, amikor már nem elég az önszuggeszció, a pszichológus, hanem igen is gyógyszere van szükség. Félreértés ne essék, nem vagyok híve egyáltalán a gyógyszeres kezeléseknek (mert sok depresszióst nem gyógyszerrel kellene tömni, hanem csak kibeszéltetni, egyéni pszichoterápiát kellene alkalmazni). Ám, az én korosztályomban sajnos tényleg egyre több a lelki beteg, lehet az: depressziós, pánikrohamos, bipoláris zavaros, bordenlien szindrómás, vagy kényszerbeteg. És mit tapasztalok? Hogy nem mer az ember elmenni nem csak a pszichiáterhez, de pszichológushoz sem, mert az van a tudatlan társadalom fejében elültetve, hogy, aki pszichiáterhez vagy pszichológushoz fordul, az már mind " elmebeteg ". Ezek az emberek, egyike se elmebeteg, távol állnak ők nagyon is attól. Szeretném is ismertetni, mik is ezek a betegségek, mert nagy részetek, sajnos nincs tisztában vele. Az megint más, ha valaki skrizofén vagy tudathasadásos, de pl: egy depressziót vagy kényszerbetegséget (ocd) nem szabad összetéveszteni egy skrizofénnal. Először is elmondom a saját tapasztalataimat, ezekről az emberekről: nagy érdem és becsületet érdemel mindegyik aki felismeri, hogy baj van vele és segítség kell, és mer is kérni segítséget. Sajnos munkám során, vagy csak szimpla barátként találkoztam mentális beteg emberekkel. És le a kalappal mindegyikőjük előtt, mert harcolnak, és le akarják küzdeni ezt a betegséget. Igen ez is egy betegség, aki nem ebben él az nem tudhatja milyen rossz is ez . Mert ez elveszi az egész életedet , a folyamatos harcok hogy egészségesként élhess fárasztó nagyon és leállni a sok gyógyszerrel amivel tömnek az sem egy kis feladat. Személyesen ismerek kényszerbeteget, bordenline beteget, és depresszióst. Mit tudtam segíteni ezeknek az embereknek? Vagy éppen mit mondtam nekik? Akkor megosztom veletek amit velük is . Kezdjük a számomra könnyűnek számítható depresszióval , egy depresszió mit is takar?: (több fajtája is van , van a klinikai depresszió, unipoláris depresszió valamint az unipoláris.A depresszió amit valami lelki megrázkódtatás katasztrófa átélése, egy közeli rokon halála, stb okozott.Jellemző tünetei: lehangoltság, szomorúság, veszteségérzet, elesettség, érzelem hiánya). Én mindig (igen én is estem már bele depresszióba ) amikor ilyen voltam felkeltem és lefoglaltam valamivel magam. Vagy kiírtam magamból a gondokat, vagy elmentem sétálni, vagy közös programokat csináltam . A lényeg az volt sose üljek otthon, mindig mozduljak ki és legfőképpen mindig csináljak valamit vagy keresek valamilyen elfoglaltságot. Ezt is szoktam tanácsolni a barátaimnak ha ők is bele esnek egy ilyen szakaszba, hogy nem szabad otthon gubasztani és még jobban belefolyni ebbe a betegségbe hanem azért is fel kell állni és meg kell mutatni , hogy én nem vagyok beteg. Na térjünk át a bordenline személyiség zavarra , ez egy igen komoly betegség . Itt se kell egyből egy elmebeteget elképzelni hanem csak egy mentálisan labilis embert. Mi is az a bordenline? Röviden:( jellemzője: elhanyagolt küllem,kizárólag negatív affektusok és és dühkitörések,kapcsolataiban szélsőséges, énidentitás hiánya,önértékelés zavara,másoktól való függés,érzelmi instabilitás, gyenge önkontroll stb.). Ez egy személyes tapasztalatom is egyben , találkoztam egy nagyon fiatal lánnyal , összebarátkoztunk és kiderült róla hogy bordenline. Ő már erős gyógyszereket szedett , és mint kiderült állandóan járta a pszichiátriákat . Gyógyszerfüggő volt erősen, öngyilkosságra hajlamos, és még sorolhatnám. Nem elítélendő példának hoztam fel , hogy fújjjj ez a csak kész szánalom vagy , hogy valaki ítélkezzen mert hangsúlyozom nem tudhatja senki ki min megy át. A kislánynak is azt tanácsoltam , hogy a dühkitöréseit fogja vissza próbálja meg szabályozni, és mindig gondolja át annak a következményét amit tesz. Mert nem csak rá van hatással, hanem a családjára is. Nagyon fiatal és ne akarjon egy elmegyógyintézetben leélni az életét , ha van kellő akarat akkor mindent meg lehet oldani. Hangsúlyozom a gyógyszer magában szart sem ér egy skrizofénnél sem ha ő maga nem akar ebből meggyógyulni. Igen a bordenline-ból is meg lehet gyógyulni csak akarat kérdése , meg nem gyógyszerekké hanem pszichoterápáé ahol a személyiségét újra felépítik ami több éves munka is lehet de többé gyógyszert sem kell szednie. És végezetül a kényszer betegek ( sok fajta kényszer van van a cselekvési kényszer: vissza nyúl az ember tárgyakhoz, megnézi jól be van -e zárva az ajtó stb. és vannak a kényszeres gondolatok amik pl: változóak lehetnek, el ragozhat az illető egy adott dolgot vagy azt érezheti amíg le nem írja valahova helyes sorrendben amit látott addig feszült , ideges lesz ). A kényszerre az egyetlen megoldás a NEM szócska , NEM CSINÁLOM , mert nem lehet. Akár mennyire is érzem , hogy muszáj akkor is NEM . Meg természetesen mint minden mentális betegségnél itt is lefoglalom magamat : festek, olvasok, takarítok, zenét hallgatok de sose hagyom , hogy belemenjek ebbe az "ördögi játékba ". Szóval sok mindennel találkoztam , jobban fogalmazva sok mindenkivel találkoztam akik pszichés betegek voltak és így vagy úgy ha volt kellő erejük felépültek belőle. Lehet gyógyszerrel, lehet anélkül de sikerült. Igaz egy mentális beteg embert el kell fogadni és megtanulni , hogy ő nem elmebeteg sem valami gyilkos hanem valami előidézte nála ezt a betegséget és nem elítélem ( mert én is kerülhetek ilyen helyzetbe ) hanem segítek neki , akár egy jó szóval, akkár csak meghallgatom, vagy akár felismerem ha szüksége van szakemberre. Szóval egy szónak is száz a vége , ne ítélkezzünk mert mi is kerülhetünk ilyen helyzetbe . És fogadjuk el ezeket az embereket teljes értékű emberként a társadalomban.