Szerencsém volt, hiszen-e projekt alatt megismerhettem egy csodálatos embert Dia személyében. A közeljövőben is szeretnénk TITEKET megajándékozni közös munkáinkkal, amit remélhetőleg ti is kedvelni fogtok.
1. Mesélnél, picit magadról
kérlek (Mennyi idős vagy? Hol élsz? Mivel foglalkozol jelenleg)
Dia: 25 éves bloggerina vagyok és Kaposváron élek. Főállásban irodavezetőként
dolgozom egy kisebb cégnél, mellette pedig versenyszerűen táncolok és már 3 éve
oktatgatok is.
2. Elmesélnéd, nekünk kérlek, hogy
hogyan jutottál el ideáig?
Dia: 2006-ban
kezdtem el táncolni annál a tánciskolánál, ahol jelenleg is vagyok. Eleinte a
klasszikus értelembe vett hip-hop stílust tanultam, de az eltelt több mint 10
év alatt a repertoárom eléggé kiszélesedett, tanultam még többek között house
alapú táncokat, vogue-ot, jazzt és jazz-balettet is, jelenleg pedig az
utóbbiban tevékenykedem versenyszerűen. Igazából a tánc mindig is fontos
szerepet töltött be az életembe, eléggé komolyan vettem, mondhatni betegesen
komolyan, hiszen az évek alatt szinte egy edzést sem hagytam ki, minden plusz
lehetőségen ott voltam és az életemben minden mást mögé helyeztem. A
lelkesedésem és kitartásom végül meghozta a gyümölcsét, amikor a tánciskola
vezetője három évvel ezelőtt felajánlotta nekem, hogyha van hozzá motivációm
próbáljuk meg ezt az oktatósdit. Nekem pedig volt kedvem és azóta is hatalmas
lelkesedéssel és örömmel csinálom. Igyekszem folyamatosan képezni magam,
fejlődni és haladni a dolgokkal mind tanárként, mind pedig táncosként.
3. Milyen fajta táncot oktatsz? Melyik korosztály számára ajánlanád?
Dia: Én
személy szerint jógatáncot oktatok, ami egy eléggé egyedi stílus még az
országban. Külföldön már nagyon elterjedt ez, és hatalmas az érdeklődés iránta,
így úgy gondoltam megpróbálom itthon is bemutatni és népszerűsíteni. A lényege
igazából, hogy megtanuljuk a jógagyakorlatokat – melyeknek amúgy szinte a
végtelenségig sok a tárháza és fajtája -, s azokat később egy koreográfiába
beleépítjük. Ami fontos, hogy én jazz alapú koreográfiákat készítek, tehát
ennek a stílusnak és a jóga kedvelőinek ajánlom elsősorban a jógatáncot. Ami a
korosztályt illeti nincs korhatár szerintem, ugyanúgy vágyhat egy fiatalabb
személy a testi-lelki feltöltődésre, mint a közép-és idősebb korosztály.
4. Hogyan és mennyi ideig tart egy
versenyre való felkészülés?
Eddig milyen helyezéseket értetek el?
Dia: Egy-egy versenyre való felkészülés 3-4 hónapot vesz igénybe, néha többet is.
Hetente elég sok edzésen veszünk részt, van heti fix 3 alkalmunk és ezen felül
is vannak még lehetőségek, amelyeket vagy kihasznál az ember, vagy nem.
Tánciskolánk az utóbbi időben egyre eredményesebben teljesít, hip-hop
részlegünk már külföldi versenyeken is évről évre részt vesz, és egyre előrébb
lépkednek a ranglétrán, valamint az itthoni országos versenyeket sorra nyerik
meg, úgyhogy igazán büszkék lehetünk és vagyunk is rájuk. Ami minket illet – a
jazz részleget -, 6 évvel később indítottuk el, mint a hip-hop-ot és sokkal
lassabb benne a fejlődés menete. Ebben a stílusban igazán csak most kezdünk el
versenyezni, de éppen januárban nyertünk meg mi is egy országos versenyt és két
különdíjat is kaptunk, aminek hihetetlenül örülünk. De tudjuk, hogy még nagyon
sokat kell fejlődnünk és dolgoznunk azért, hogy elérjünk ebben is egy bizonyos
szintet.
5. Ahogy láttam a jóga is közel áll
hozzád. Mesélnél nekünk picit a jógáról? Kinek ajánlanád?
Dia: Igen,
eléggé közel áll hozzám a jóga főleg mostanában. Körülbelül 3 éve ismerkedtem
meg először a Bikram jógával, amit már az első pillanattól nagyon élveztem.
Teljesen más mozgás, mint amiket eddig csináltam (tánc, röplabda, foci,
ritmikus sportgimnasztika), úgyhogy az újdonság erejével hatott rám. Szuperül
átmozgatja a test minden egyes porcikáját, nyújtja és erősíti az izmokat,
fejleszthető vele az egyensúlyérzék, segíti a koncentrációt, valamint agyilag kikapcsol
és lelkileg feltölt. Később tágítottam az ismereteimet a jóga terén és annyi,
de annyiféle jóga létezik még, hogy manapság az óráimon már keverem őket.
Bárkinek
tudnám ajánlani ezt a faja testmozgást kortól, nemtől, testsúlytól és mindentől
függetlenül. Előképzettség egyáltalán nem szükséges hozzá, a gyakorlatok
sokrétűsége miatt mindenki meg tudja találni a saját szintjét és a neki való,
neki tetsző ászanákat. Az én óráimra például ugyan úgy járnak férfiak, mint
nők, fiatalok és idősebbek, dolgozók és iskolások, vékonyabbak és erősebb
testalkatúak. S a visszajelzések alapján mindenki nagyon élvezi, hasznosnak
találja, és ami a legfontosabb, az óráról hazaérve nem hullafáradtnak érzik
magukat, hanem megnyugodva és feltöltődve fekszenek nyugovóra.
6. Váltsunk témát és ugorjunk át a blogolásra.
Mikor és miért kezdtél el blogolni?
Miért pont ebben a műfajban blogolsz?
Milyen sikereket értél el a bolgolás révén?
Dia: Évekkel
ezelőtt kezdtem el blogolni, idejét pontosan nem tudom, de középiskola második osztályában
történhetett, tehát olyan 9-10 évvel ezelőtt. Sokáig történeteket és novellákat
írtam, valamint könyvajánlós bloggal is próbálkoztam. Ami igazán meghozta nekem
a sikert – ha mondhatom így -, az a web design oldal volt, amit több bloggerel
közösen indítottunk, s bár ma már egyikőnk sem foglalkozik vele, az oldal
továbbra is elérhető és mára a látogatottsága átlépte a százezres megtekintést
is. Ennek a bizonyos oldalnak a keretein belül több bloggerinával is
megismerkedtem, s az egyikkel azóta elég szoros barátság alakult ki közöttünk.
A személyes témájú oldal gondolata pedig nagyjából két évvel ezelőtt fordult
meg a fejemben, mert szerettem volna a történetírás világából kilépni és valami
sokkal személyesebbet létrehozni, ahol bátran megoszthatom a véleményemet, az
élményeimet.
7. Nagyon érdekel engem és szerintem az
olvasóimat is, hogy mik a terveid a jövőre nézve, esetleg elárulnád nekünk?
Tervezel esetleg saját youtube platformot, hogy népszerűsítsd azt, amit
képviselsz?
Dia: Rengeteg
tervem van a jövőre nézve és már alakulóban is van egy-két projekt. Az első és
legfontosabb célom, hogy rendszeresítsem a bejegyzéseket az oldalon, ami
igazából csupán időbeosztás kérdése (és ugyebár szabadidőből van nekem a
legkevesebb). Ami a projekteket illeti, szeretnék sok új blogger társammal megismerkedni,
beszélgetni és alkalom adtán akár együtt dolgozni velük. Ezen kívül van egy
projekt, ami az én személyes kedvencem és már régóta gondolkozom rajta, hogy el
merjem-e kezdeni, de úgy néz ki, hogy bele fogok. Konkretizálni még nem
szeretném, egyelőre titok, viszont annyit elárulhatok, hogy az eddigi legkomolyabb
és legtöbb szervezést, tervezést igénylő projekt lesz.
Egy Youtube csatorna korábban már megfordult a fejemben, mivel manapság eléggé
népszerű, méghozzá valami sportos, otthoni edzés témában, de igazából én nem
szeretek szerepelni, ami ugye furcsa kijelentés egy táncos embertől, aki
folyton színpadokon szerepel, és aki másoknak tart órákat. De a világhálóra
történő videó készítés gondolata egyelőre eléggé távol áll tőlem.
8. Kíváncsi lennék, hogy melyik cikk
megírása volt a legnagyobb kihívás, és miért?
Dia: A
legnagyobb kihívást számomra egy olyan cikknek a megírása jelentette, amit
tulajdonképpen a mai napig nem is publikáltam és valószínűleg nem is fogok.
Eléggé személyes témáról írtam, az akkori érzéseimről és történésekről, s
már-már túl privát is lett. Nem csupán magamat adnám ki azzal a bejegyzéssel,
hanem egy olyan személyt is, aki egykor elég nagy hatással volt rám, s ezt
semmiképp sem szerettem volna. A megírása pedig azért jelentett kihívást, mert
sokszor nagyon nehéz beismerni a saját érzéseinket és azt, hogy nem csak a
másik fél hibázott, hanem mi is.
9. Melyik az a poszt, amire a
legbüszkébb vagy és ajánlanád az olvasóknak?
Dia: Nehéz
a választás, mert több posztomra is büszke vagyok más és más szempontból. Van,
amelyikre azért, mert az egyik legolvasottabb és legközkedveltebb bejegyzés
lett a blogon. Van, amelyikre azért, mert nehéz szívvel írtam meg, de a publikálásakor
leesett a szívemről egyfajta kő. S van, amelyikre azért, mert vendégposztként
szerepelhetett.De
mivel választanom kellene, ezért a másodikat mondanám, ez pedig nem más, mint a
Köszönet Neked! című posztom. Kicsit személyes, kicsit mindennapi, kicsit
gondolatelindító, kicsit tanulságos írás. Legalább is én így tudnám jellemezni.
 |
| Mind of Mine írója Dia |
10. A közeljövőben találkozhatunk veled
esetleg valamilyen rendezvényen?
Dia: Sajnos,
mivel jelenleg elég messze lakom a fővárostól, ahol a legtöbb ilyesfajta
eseményt rendezik, nem nagyon van lehetőségem megjelenni rendezvényeken. Fél év
múlva elképzelhető, hogy változni fog a helyzet, mert vannak ezzel kapcsolatos
terveim. Esetleg, ha valamilyen csoda folytán mégis a lakóhelyemhez közel lenne
egy ilyen rendezvény, akkor azon minden bizonnyal ott lennék. :)
11. Ki az, aki téged mindennap
inspirálni tud?
Dia: Az
utóbbi időben nem nagyon volt olyan személy, aki napról napra inspirálni tudott
engem, manapság azonban van egy valaki, akit napi szinten követek és úgy érzem,
végre újra van motivációm. Ő nem más, mint Cuchira, aki a Yogance (Yoga Dance)
megalkotója. Hihetetlen nő, társ, oktató, barát és hihetetlenül motiváló mind a
jóga és a tánc terén, mind pedig emberileg.
12. Ki a példaképed, már ha van?
Dia: Életem
jelenlegi szakaszában azt tudom mondani, hogy nincs példaképem.
2 megjegyzés
Ezúton is köszönöm Neked a lehetőséget és a szuper, közös munkát! :) <3
VálaszTörlésÉn köszönöm, hogy megismerhettelek téged és a blogodat is. Ajánlom mindenki számára, hogy nézzenek be hozzád, mert értékekkel fognak távozni:)
Törlés