Riport III. - A Mind of Mine bloggerinájával!

18:37

Szerencsém volt, hiszen-e projekt alatt megismerhettem egy csodálatos embert Dia személyében. A közeljövőben is szeretnénk TITEKET megajándékozni közös munkáinkkal, amit remélhetőleg ti is kedvelni fogtok.



1. Mesélnél, picit magadról kérlek (Mennyi idős vagy? Hol élsz? Mivel foglalkozol jelenleg)

Dia: 25 éves bloggerina vagyok és Kaposváron élek. Főállásban irodavezetőként dolgozom egy kisebb cégnél, mellette pedig versenyszerűen táncolok és már 3 éve oktatgatok is.


2. Elmesélnéd, nekünk kérlek, hogy hogyan jutottál el ideáig?

Dia: 2006-ban kezdtem el táncolni annál a tánciskolánál, ahol jelenleg is vagyok. Eleinte a klasszikus értelembe vett hip-hop stílust tanultam, de az eltelt több mint 10 év alatt a repertoárom eléggé kiszélesedett, tanultam még többek között house alapú táncokat, vogue-ot, jazzt és jazz-balettet is, jelenleg pedig az utóbbiban tevékenykedem versenyszerűen. Igazából a tánc mindig is fontos szerepet töltött be az életembe, eléggé komolyan vettem, mondhatni betegesen komolyan, hiszen az évek alatt szinte egy edzést sem hagytam ki, minden plusz lehetőségen ott voltam és az életemben minden mást mögé helyeztem. A lelkesedésem és kitartásom végül meghozta a gyümölcsét, amikor a tánciskola vezetője három évvel ezelőtt felajánlotta nekem, hogyha van hozzá motivációm próbáljuk meg ezt az oktatósdit. Nekem pedig volt kedvem és azóta is hatalmas lelkesedéssel és örömmel csinálom. Igyekszem folyamatosan képezni magam, fejlődni és haladni a dolgokkal mind tanárként, mind pedig táncosként.


                   3.  Milyen fajta táncot oktatsz?  Melyik korosztály számára ajánlanád?

Dia: Én személy szerint jógatáncot oktatok, ami egy eléggé egyedi stílus még az országban. Külföldön már nagyon elterjedt ez, és hatalmas az érdeklődés iránta, így úgy gondoltam megpróbálom itthon is bemutatni és népszerűsíteni. A lényege igazából, hogy megtanuljuk a jógagyakorlatokat – melyeknek amúgy szinte a végtelenségig sok a tárháza és fajtája -, s azokat később egy koreográfiába beleépítjük. Ami fontos, hogy én jazz alapú koreográfiákat készítek, tehát ennek a stílusnak és a jóga kedvelőinek ajánlom elsősorban a jógatáncot. Ami a korosztályt illeti nincs korhatár szerintem, ugyanúgy vágyhat egy fiatalabb személy a testi-lelki feltöltődésre, mint a közép-és idősebb korosztály.



4. Hogyan és mennyi ideig tart egy versenyre való felkészülés?
 Eddig milyen helyezéseket értetek el?
 
Dia: Egy-egy versenyre való felkészülés 3-4 hónapot vesz igénybe, néha többet is. Hetente elég sok edzésen veszünk részt, van heti fix 3 alkalmunk és ezen felül is vannak még lehetőségek, amelyeket vagy kihasznál az ember, vagy nem. Tánciskolánk az utóbbi időben egyre eredményesebben teljesít, hip-hop részlegünk már külföldi versenyeken is évről évre részt vesz, és egyre előrébb lépkednek a ranglétrán, valamint az itthoni országos versenyeket sorra nyerik meg, úgyhogy igazán büszkék lehetünk és vagyunk is rájuk. Ami minket illet – a jazz részleget -, 6 évvel később indítottuk el, mint a hip-hop-ot és sokkal lassabb benne a fejlődés menete. Ebben a stílusban igazán csak most kezdünk el versenyezni, de éppen januárban nyertünk meg mi is egy országos versenyt és két különdíjat is kaptunk, aminek hihetetlenül örülünk. De tudjuk, hogy még nagyon sokat kell fejlődnünk és dolgoznunk azért, hogy elérjünk ebben is egy bizonyos szintet.


5. Ahogy láttam a jóga is közel áll hozzád. Mesélnél nekünk picit a jógáról? Kinek ajánlanád?

Dia: Igen, eléggé közel áll hozzám a jóga főleg mostanában. Körülbelül 3 éve ismerkedtem meg először a Bikram jógával, amit már az első pillanattól nagyon élveztem. Teljesen más mozgás, mint amiket eddig csináltam (tánc, röplabda, foci, ritmikus sportgimnasztika), úgyhogy az újdonság erejével hatott rám. Szuperül átmozgatja a test minden egyes porcikáját, nyújtja és erősíti az izmokat, fejleszthető vele az egyensúlyérzék, segíti a koncentrációt, valamint agyilag kikapcsol és lelkileg feltölt. Később tágítottam az ismereteimet a jóga terén és annyi, de annyiféle jóga létezik még, hogy manapság az óráimon már keverem őket.
Bárkinek tudnám ajánlani ezt a faja testmozgást kortól, nemtől, testsúlytól és mindentől függetlenül. Előképzettség egyáltalán nem szükséges hozzá, a gyakorlatok sokrétűsége miatt mindenki meg tudja találni a saját szintjét és a neki való, neki tetsző ászanákat. Az én óráimra például ugyan úgy járnak férfiak, mint nők, fiatalok és idősebbek, dolgozók és iskolások, vékonyabbak és erősebb testalkatúak. S a visszajelzések alapján mindenki nagyon élvezi, hasznosnak találja, és ami a legfontosabb, az óráról hazaérve nem hullafáradtnak érzik magukat, hanem megnyugodva és feltöltődve fekszenek nyugovóra.


6. Váltsunk témát és ugorjunk át a blogolásra. Mikor és miért kezdtél el blogolni? 
Miért pont ebben a műfajban blogolsz? Milyen sikereket értél el a bolgolás révén? 

Dia: Évekkel ezelőtt kezdtem el blogolni, idejét pontosan nem tudom, de középiskola második osztályában történhetett, tehát olyan 9-10 évvel ezelőtt. Sokáig történeteket és novellákat írtam, valamint könyvajánlós bloggal is próbálkoztam. Ami igazán meghozta nekem a sikert – ha mondhatom így -, az a web design oldal volt, amit több bloggerel közösen indítottunk, s bár ma már egyikőnk sem foglalkozik vele, az oldal továbbra is elérhető és mára a látogatottsága átlépte a százezres megtekintést is. Ennek a bizonyos oldalnak a keretein belül több bloggerinával is megismerkedtem, s az egyikkel azóta elég szoros barátság alakult ki közöttünk. A személyes témájú oldal gondolata pedig nagyjából két évvel ezelőtt fordult meg a fejemben, mert szerettem volna a történetírás világából kilépni és valami sokkal személyesebbet létrehozni, ahol bátran megoszthatom a véleményemet, az élményeimet.



7. Nagyon érdekel engem és szerintem az olvasóimat is, hogy mik a terveid a jövőre nézve, esetleg elárulnád nekünk?
 Tervezel esetleg saját youtube platformot, hogy népszerűsítsd azt, amit képviselsz?

Dia: Rengeteg tervem van a jövőre nézve és már alakulóban is van egy-két projekt. Az első és legfontosabb célom, hogy rendszeresítsem a bejegyzéseket az oldalon, ami igazából csupán időbeosztás kérdése (és ugyebár szabadidőből van nekem a legkevesebb). Ami a projekteket illeti, szeretnék sok új blogger társammal megismerkedni, beszélgetni és alkalom adtán akár együtt dolgozni velük. Ezen kívül van egy projekt, ami az én személyes kedvencem és már régóta gondolkozom rajta, hogy el merjem-e kezdeni, de úgy néz ki, hogy bele fogok. Konkretizálni még nem szeretném, egyelőre titok, viszont annyit elárulhatok, hogy az eddigi legkomolyabb és legtöbb szervezést, tervezést igénylő projekt lesz. 
Egy Youtube csatorna korábban már megfordult a fejemben, mivel manapság eléggé népszerű, méghozzá valami sportos, otthoni edzés témában, de igazából én nem szeretek szerepelni, ami ugye furcsa kijelentés egy táncos embertől, aki folyton színpadokon szerepel, és aki másoknak tart órákat. De a világhálóra történő videó készítés gondolata egyelőre eléggé távol áll tőlem.


8. Kíváncsi lennék, hogy melyik cikk megírása volt a legnagyobb kihívás, és miért? 

Dia: A legnagyobb kihívást számomra egy olyan cikknek a megírása jelentette, amit tulajdonképpen a mai napig nem is publikáltam és valószínűleg nem is fogok. Eléggé személyes témáról írtam, az akkori érzéseimről és történésekről, s már-már túl privát is lett. Nem csupán magamat adnám ki azzal a bejegyzéssel, hanem egy olyan személyt is, aki egykor elég nagy hatással volt rám, s ezt semmiképp sem szerettem volna. A megírása pedig azért jelentett kihívást, mert sokszor nagyon nehéz beismerni a saját érzéseinket és azt, hogy nem csak a másik fél hibázott, hanem mi is.  


9. Melyik az a poszt, amire a legbüszkébb vagy és ajánlanád az olvasóknak? 

Dia: Nehéz a választás, mert több posztomra is büszke vagyok más és más szempontból. Van, amelyikre azért, mert az egyik legolvasottabb és legközkedveltebb bejegyzés lett a blogon. Van, amelyikre azért, mert nehéz szívvel írtam meg, de a publikálásakor leesett a szívemről egyfajta kő. S van, amelyikre azért, mert vendégposztként szerepelhetett.De mivel választanom kellene, ezért a másodikat mondanám, ez pedig nem más, mint a Köszönet Neked! című posztom. Kicsit személyes, kicsit mindennapi, kicsit gondolatelindító, kicsit tanulságos írás. Legalább is én így tudnám jellemezni.

Mind of Mine írója Dia


10. A közeljövőben találkozhatunk veled esetleg valamilyen rendezvényen?

Dia: Sajnos, mivel jelenleg elég messze lakom a fővárostól, ahol a legtöbb ilyesfajta eseményt rendezik, nem nagyon van lehetőségem megjelenni rendezvényeken. Fél év múlva elképzelhető, hogy változni fog a helyzet, mert vannak ezzel kapcsolatos terveim. Esetleg, ha valamilyen csoda folytán mégis a lakóhelyemhez közel lenne egy ilyen rendezvény, akkor azon minden bizonnyal ott lennék. :)


11. Ki az, aki téged mindennap inspirálni tud?

Dia: Az utóbbi időben nem nagyon volt olyan személy, aki napról napra inspirálni tudott engem, manapság azonban van egy valaki, akit napi szinten követek és úgy érzem, végre újra van motivációm. Ő nem más, mint Cuchira, aki a Yogance (Yoga Dance) megalkotója. Hihetetlen nő, társ, oktató, barát és hihetetlenül motiváló mind a jóga és a tánc terén, mind pedig emberileg.


12. Ki a példaképed, már ha van?

Dia: Életem jelenlegi szakaszában azt tudom mondani, hogy nincs példaképem. 

 

A velem készült riportot ITT  érhetitek el. 


You Might Also Like

2 megjegyzés

  1. Ezúton is köszönöm Neked a lehetőséget és a szuper, közös munkát! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy megismerhettelek téged és a blogodat is. Ajánlom mindenki számára, hogy nézzenek be hozzád, mert értékekkel fognak távozni:)

      Törlés