Szerintem neked is ismerős lehet azaz érzés, amikor elsétálsz egy bolt előtt és a kirakatban megpillantod álmaid „táskáját/cipőjét” és valamiért nem tudod otthagyni, így hát rögtön a kosaradban landol az a kis dög (* kis dögnek nevezem a ruhákat és a kiegészítőket), és ilyenkor jön a bűntudatod elő: „Tényleg szükségem volt erre a századik cipőre/ táskára is? „
A válasz pedig persze, hogy IGEN lesz (* legalábbis olyanoknak, mint én)!
Ilyenkor jönnek a kis boltkóros agymanók és már bele is ültetik a tudatodba azt, hogy: „Basszus, de nincs is hozzá egy normális göncöm se! Na, vehetek még egy bomber dzsekit is mellé, na ha már úgy is itt vagyok, akkor miért is ne egy új őszi szoknya is kellene, meg egy új felső, mert a tavalyi már elnyúlt - szöszös meg kellene még egy…” és már csak azon veszed észre magad, hogy a sok kifogásod által a pénztárcád egyre csak üresebb, és a boltban otthagytad a félhavi keresetedet (*na jó, ez egy kicsit túlzás). 
Ha magadra ismertél vagy egy barátnődre miközben olvastad a soraimat, akkor megnyugtatlak nem vagy/vagytok ezzel egyedül, sajnos nálam is gyakori ez a jelenség. Persze kivétel, hogy én azért odafigyelek a költés határa (* már ha tudok, és nem szalad el velem a ló) hiszen nem tehetem meg azt a luxust, hogy túlköltekezzek.
Viszont te is és én is nők vagyunk és természetes az, hogy olykor-olykor többet áldozunk magunkra. Ha bűntudatod támadna mégis, gondolj csak arra, hogy MOST AZ EGYSZER TE IS MEGÉRDEMLED ezt a kis kihágást.
Az első és (számomra) legnyilvánvalóbb dolog az a kozmetikumvásárlás, amire havonta költők X összeget. Két csoportra bontanám az alap termékekre és a „luxus” termékekre. Alap termék mindenki számára, amit havonta meg „kell” venni például a fogkrém, tusfürdő, szappan, dezodor stb. A „ luxus „ termékek jelen esetben, azok a termékek, amiket akkor veszel meg, ha marad ki pénzed. Én például, ezeket szoktam megvenni pluszban: sminkek (rúzsok, szemhéjpúder paletták, szempillaspirálok stb.). Vannak olyanok termékek is, amikre egyébként nem lenne szükségem (mert lehet, hogy már van belőle hasonló), de mégis megveszem, ilyen például a parfüm (*parfüm és rúzs mániám van jelenleg), arcolaj, ékszer stb.

Igen, jogosan feltehetjük azt a kérdést, hogy mi a fa*nak veszek minden hónapban új kozmetikai terméket, hiszen azért akad bőven itthon belőle (*”luxus” termékre gondolok)?
Nos, nagyrészt azért, mert engem is el szokott kapni ez a vásárlási láz (* és ilyenkor nem látom a fától az erdőt), főleg ha még magam alatt is vagyok. Tudom hülyeség, mert egy tárgytól, terméktől nem lesz az ember boldogabb, nem oldódik meg a problémája, de abban a percben mikor megveszem, mégis boldog vagyok tőle (igaz ez hamar el is múlik). Igen valószínűleg így próbálom kompenzálni azt a hiányt, amit akkor éppen ott érzek. De többségében, ekkor is olyan terméket veszek, amire már régóta vágytam, ha pedig tényleg el szál az agyam és valamilyen külső impulzus hatására vásárolgatók, akkor a pénztárcámnak annyi.
Azért azt is hozzá kell tennem (* lehet kifogás), hogy én másod állásban olyan kozmetikumokat értékesítek, amiket havonta én is használok és be is mutatóm (ha úgy adódik) a vevőnek. Tehát muszáj ezeket beszereznem.




A második ilyen „kategóriába „a ruhákat és a kiegészítőket tenném. Igen, biztos azt hiszitek, hogy nekem is 500 felsőm van (* nem is mert csak 50…. se..) és minek még egy felső vagy a nyolcadik táska a polcomra?
Nos, én már eladományoztam a ruháim többségét (illetve mellettük táskákat, cipőket is) amik csak a helyet foglalták a gardróbban. Így lett helyem is, jót is tettem vele másnak és megszabadultam sok olyan holmitól, amit igazából vagy kihíztam, vagy nem szívesen viseltem. Most már bűntudat nélkül vehetek téli kabátot, hiszen abból csak 1 db van vagy egy csizmát, mert tudom, jól ezekre szükségem van és már nincs is belőlük vagy alig van a szekrényemben.

És végezetül, a harmadik „kategóriába” sorolnám, amire végképp nincs szükségem (mert tucat szám van belőle itthon), de azért mégis megveszem kategória. Ilyen például a bögre, lakás díszek, ékszerek, stb.
Most picit a bögre / pohár mániámat, imádatomat fogom taglalni, mert az kicsit eldurvult az évek folyamán. Szerintem olyan 15 db bögrém tuti, hogy van itthon, és ha meglátok, egy újat a boltban késztetést érzek rá, hogy megvegyem. Nagyon ritka eset most már, hogy csak úgy megvegyek egy bögrét, maximum, ha nagyon megfog az a termék, akkor bedobom kosárba, de előtte alaposan akár tízszer is átgondolom, hogy kell-e egyáltalán ez nekem.
Plusz segítséget ad számomra a családom is a lebeszélésében például: „Annyi ilyen van otthon, hogy hetente tudsz másikból inni!” Vagy, hogy „Nézd az árát ez megint csak plusz kiadás lesz”.
Elsősorban megkérdezem magamtól, hogy: „Erre a termékre most tényleg szükségem van? Fogom–e használni később vagy csak a szekrényben fogporosodni a többi mellett?”. 
És ha a válasz automatikusan az, hogy nem, nem fogom használni, akkor már tovább is mentem, hiába csábít az a kis dög. Egyetlen kivételt képez nálam a HATALMAS (* de tényleg legyen az) leárazás, amikor -50% -al olcsóbban hozzájuthatok egy 5.000Ft-os szandálhoz, ami leértékelve 2.500 Ft és mellette egyedi is ez a termék. Ilyen volt a kígyófejes bőr szandim is, ami és eszméletlen dögös volt viszont csak 5 hónapig húzta, de majdnem minden nap viseltem ezt azért hozzá teszem. 
A másik tippem talán az lenne még, hogy egy megszabott keret összeggel induljunk el a shopping túrára, így a túlköltekezést elkerülhetjük. Ha csak 10.000Ft van a tárcádba vagy 5.000Ft tuti nem fogsz ott hagyni egy vagyont a kasszánál.