Kedvenc bejegyzésem Laurától!

18:00

Mostanában egyre több bloggert sikerült közelebbről is megismernem, aminek nagyon örülök. Új barátokra leltem személyükben, akikkel még számos közös projektet kívánunk létrehozni a közeljövőben.


A mai napon szeretném bemutatni nektek a nagyon tehetséges és szemtelenül fiatal Laurát, akinek a blogját IDE kattintva érhetitek el. Egy nagyon kedves, életre való csajszit ismerhettem meg a személyében. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani neki, hogy sikerült létrehoznunk ezt a közös kollaborációt .
Laura blogján nem csak személyes cikkek találhatóak (bár be kell vallanom engem ezek, ragadnak meg a legjobban, és ma erről is lesz szó), hanem Haul és Teszt bejegyzések is. Blogja letisztult, kifinomult és nőies. Igazi beauty blog. 

Kedvenc posztjaim tőle:


„Élet egy sünivel” - ebben a cikkben Artúrról, a kis sündisznóról olvashattunk. A bloggerina leírja nekünk, hogy milyen is egy ilyen különleges háziállattal megosztani a mindennapjainkat. Kiderül a cikkből az is, hogy nem is olyan olcsó móka egy süni, beszerzése, illetve mindennapi tartása. Imádom az állatokat és már nagyon régóta kacérkodok azzal a gondolattal, hogy lehetne olyan kis kedvencem is, ami nem szokványos pl: mókus, sündisznó. Persze, számomra Suzy marad a mindenem, örökké.

„Küzdelmek a pumpával” - nagyon sokan nem tudjátok (hiszen ez nem is publikus), de apukám is cukorbeteg. A pen használata nála is szóba került, így muszáj voltam végig olvasni ezt a cikket. A pumpát nem is ismertem addig, amíg bele nem futottam ebbe a posztba. Szerencsére nagyon sok hasznos új információt adott nekem és szerintem a családomnak is, így innen is nagy köszönetet kell, hogy mondjak.

„Nyílt levél egy elveszett barátnak” - amikor ezeket a sorokat olvastam, azt éreztem, mintha hozzám szólna, hiszen én is nemrég „veszítetem el”, egy olyan fontosnak vélt barátot, aki közel 10-12 éve az életem része volt. Így át tudtam érezni Laura fájdalmát.

Kb. 2 éve cipelem ezt a terhet, és nagyon nehezen tudtam feldolgozni, hogy egy ilyen régi barátságnak vége, egyik napról a másikra. Nem értettem a miértjét, nagyon sokáig saját magamat hibáztattam, mindig azt kérdezgettem magamtól vajon mit tehettem, ami miatt vége lett ennek a barátságnak? Valami olyat mondtam netán, ami bántó lehetett? Nem voltam túl jó barát? stb. Végül idén február környékén megkeresett X és elmesélte  nekem, hogy csak miattam nem beszéltünk ilyen sokáig. Igazából olyan dolgokon mentünk mindketten keresztül ez alatt az időszak alatt, amit magunknak kellett legyőznünk, és ehhez kellett ez a távolság is. Mint kiderült nem csak velem szakította meg a kapcsolatot, de más emberekkel is. Komolyan, amikor megtudtam, hogy nem én voltam a hibás és konkrétan 2 évig marcangoltam emiatt magamat elkezdett patakokban folyni a könnyem, minden seb újra feltépődött és minden fájdalmat újra éreztem, amit az elvesztése jelentett számomra. Ám utána sokkal jobb volt, megkönnyebbültem, mintha egy nagy kődarab esett volna le a szívemről, ami eddig ott ült.


Tanulság: Mindent tisztázni kell időben és megbeszélni a problémákat. 

You Might Also Like

1 megjegyzés

  1. Köszönöm a kedves szavakat. Én is nagyon örülök, hogy végre sikerült összehoznunk. ♡

    VálaszTörlés