Riport IV. - Resta con me

18:24

Ma megint egy közös interjút hoztam nektek, nem mással, mint Andival. Köszönöm neki a türelmet és a megértést, hiszen most eléggé el voltam havazva az elmúlt időszakban, gondolom, ezt ti is érzékeltétek, így tőletek is elnézést kérek. Köszönöm, hogy kitartotok mellettem, és itt vagytok velem. 



1. Mesélnél, picit magadról kérlek (Mennyi idős vagy? Hol élsz? Mivel foglalkozol jelenleg?) ?

Sziasztok! A nevem Andrea 28 éves vagyok és egy kisvárosban élek a férjemmel, akivel már majdnem két éve vagyunk házasok. Három éve egy általános iskolában dolgozok, mint pedagógiai asszisztens.


 2. Beszélgetéseink során kiderült, hogy civilben te is pedagógiai asszisztens vagy. 
Tudnál nekünk picit mesélni róla? 

Már említettem, hogy egy általános iskolában dolgozok és a feladatom eléggé sokrétegű. Egy konkrét osztállyal dolgozok folyamatosan, akik első évfolyamosok. A feladataim legfőképp a gyengébb képességű gyerekek felzárkóztatása és segítése, de az étkeztetésekben (reggeli, ebéd, uzsonna) is kiveszem a részem. Délután pedig az adott osztállyal foglalkozom a napközibe és segítem a napközis pedagógust a gyerekek házi feladatainak elkészítésében, és egyéb programokra pl.: színház, mozi kísérem az osztályt. Nagyon szeretem csinálni, mert a gyerekek mellett sosincs egyforma nap és mindig jó a hangulat. Persze előfordulnak nehéz helyzetek, de azt könnyen átlehet vészelni. Alapjáraton is imádom a gyerekeket és mindig is erre a pályára szerettem volna lépni, és szerencsém volt, mert az iskola befejezése után azonnal egy óvodába kerültem. Ott másfél évig kamatoztathattam a gyakorlati tudásomat, és így mikor felajánlották az iskolai állást bátrabban mondtam igen.


3. Beszéljünk picit a fociról. Számodra mit jelent ez a sportág? 
Mióta vagy ilyen nagy football rajongó?

A foci nekem nem egy sport, hanem egy életérzés. Imádom, és ha fiú lettem volna tuti, hogy szívesen űzném ezt a sportágat. Már több mint tíz éve rajongok érte, és azért is szeretem, mert ez nem egy film, aminek kilehet találni a végét, hanem itt bármi megtörténhet. Jó végig izgulni egy meccset, és ha a csapatom nyer az csak hab a tortán. Én olyan típusú vagyok, aki végig kiabálja és végig kommentálja az egészet, és ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretném, akkor képes vagyok szomorkodni is ez miatt. Persze foci miatt nem sírunk, de már volt rá példa. Na és mivel lány vagyok, azért az sem mellékes, hogy nagyon helyes pasikat is láthatok, akik csak emelik egy mérkőzés fényét. Pl.: itt a szereplőimre gondolok, akiknél nem tudnék helyesebb játékosokat mondani.


4. Felmerült bennem az a kérdés, hogy egy nő miként él meg egy-egy meccset. Mesélnél erről egy kicsit? Igazából én ettől a sportágtól nagyon messze állok, sőt amikor egy meccse megy a tv-ben, akkor inkább átkapcsolom.

Nem tudom megmondani, hogy miként lehetne másként megélni egy meccset, és számomra az a furcsa ha valaki nem szereti. A barátnőim nagyon távol állnak ettől, de tudják, hogy ezt szeretem és elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Tudják, hogy én nem fogok leülni egy romantikus filmet megnézni (bármilyen romantikus is vagyok) mikor éppen egy bajnoki mérkőzés van és a programokat is úgy szervezem, hogy a kedvenc csapatom mérkőzésére hazaérjek, vagy addig el sem megyek bulizni még vége nincs a meccsnek. Van egy pár fiú barátom, akikkel jó együtt kibeszélni egy-egy mérkőzést és ilyenkor én is büszke vagyok kicsit magamra, hogy nő létemre ilyet is tudok.



5. Van kedvenc csapatod? Miért pont őket szereted?

Andi: A kedvenc csapatom az AC Milan és a Real Madrid. Az első meccset, amit láttam az pont egy Real Madrid mérkőzés volt és egyszerűen lenyűgözött, hogy ezek a fiúk mennyire hajtanak, és mennyire bizonyítani akarnak egymásnak, maguknak. Az olasz csapatot pedig azóta szeretem, amióta az egyik kedvenc játékosom odaigazolt, vagyis 2010 óta. Azóta sajnos a focista más csapatokban is kamatoztatta a tudását, de az én csapat szeretetem továbbra is megamaradt, és akkor sem változik meg a véleményem, ha éppen a gödörbe vannak. Szeretem az olasz focit és rendszeresen követem is. Sok jó csapat van, de számomra mindig is a Milan marad a fő! A Real Madrid pedig a férjem kedvenc csapata és így én is megszerettem őket. A spanyoloknál nekik szurkolok. Nem tartom magam divat drukkernek és nem is szeretem az olyanokat, akik csak akkor vannak oda egy-egy csapatért, ha magasan szárnyal. Egy focis mondás szerint csapatot egész életre választasz és  én tartom magam ehhez.


6. Váltsunk témát és ugorjunk át a blogolásra. 
Mikor és miért kezdtél el blogolni? 
Miért pont ebben a műfajban blogolsz? Milyen sikereket értél el a blogolás révén? 

Andi: A blogolás számomra egy hobbi, és az, hogy másoknak tetszik, amit csinálok csak hab a tortán. Nagyon szeretek írni, de sosem mertem kiadni még semmit soha. Ez a történet már nagyon rég a fejembe van, hiszen az eleje több évre visszanyúló eseményeket tartalmaz. Konkrétan kiállni ezzel a történettel jó féléve kezdtem, és azért ezt a témát választottam, mert ez vagyok én. Ez jellemez engem a legjobban. A foci és az írás, és az, hogy ezt a kettőt összegyúrhatom csak még jobb. J


7. Nagyon érdekel engem és szerintem az olvasóimat is, hogy mik a terveid a jövőre nézve, esetleg elárulnád nekünk?

Andi: Nem tudom még mi lesz a jövő, és bár a fejembe van egy újabb történet, ami nem focis egyelőre, ezt szeretném befejezni. A végét még én sem tudom, de mivel mindkét fő szereplőm csapata is versenyben áll egy-egy kupasorozatba a történelmet is a valósághoz alakítom. Persze jó lenne happy end és eljátszok a gondolattal, hogy írok egy olyan befejezést is, de szeretem életszerűen megírni a dolgokat, így a végkimenetel nem csak rajtam múlik. Nem szeretném elhúzni a dolgokat, mert unalmas sem szeretnék lenni. Próbálok olyan elemeket behozni, amit kicsit felpezsdítheti a történetet, de mégsem billen át álomszerűbe az egész.


8. Volt olyan cikk, amit esetleg komplikált volt megírni?

Andi: Igen volt. Pl.: mikor az Európa Bajnokságról szóló fejezeteket írtam, az nagyon nehéz volt, mert egy kórházi esemény miatta sajnos élőben nem láthattam őket. Ez lelkileg is eléggé megviselt, és arra az időszakra visszagondolni még így is rossz volt, hogy utána minden rendbe jött. De nem csak ez miatta, hanem a statisztikákat is alaposan át kellett böngészni, ha valós képet akartam írni az eseményekről Persze mivel a történet meg kívánta beleraktam egy kis csavart, így az egyik meccsen, az eredményt kivéve nem valósan írtam meg a dolgokat, de azt is feltüntettem.


9. Melyik az a poszt amire a legbüszkébb vagy és ajánlanád az olvasóknak?

Andi: Nem tudnék egy olyan fejezetet sem kiemelni, amire a leginkább büszke lennék, hiszen én mindegyiket nagyon szeretem. Ám ha választanom kell, akkor talán az első évadból azt emelném ki, mikor Zlatan elment a PSG-hez és Lilit magára hagyta. Amit akkor Lili átélt teljesen megérintett és teljes mértékben át tudtam érezni. A másik pedig talán egy mostani, amikor Lili összeveszik Stephannal és ezzel egy nagyon jó barátját veszíti el.


10. A közeljövőben találkozhatunk veled esetleg valamilyen rendezvényen? 

Andi: Nem igazán járok ilyen eseményekre, és bár lenne kedvem, de sajnos nincs rá időm.


11. Ki az, aki téged mindennap inspirálni tud?

Andi: Általában magamat inspirálom, de nagyon sokat jelent a férjem és a barátaim támogatása is, és az is nagy erőt ad, ha olyan visszajelzéseket kapok, amik azt mutatják, hogy jó, amit írok. Szerencsére eddig többségében csak jó kritikákat kaptam, és ha esetleg padlón vagyok vagy felmerül a kérdés benne, hogy van-e ennek értelme egyáltalán, akkor tudom a választ és megyek előre.


12. Végezetül pedig szerinted mi egy jó párkapcsolat titka?

Andi: A jó párkapcsolat titka számomra a kölcsönös tisztelet és elfogadás. Nem vagyok egy egyszerű eset, de a párom már öt éve elviseli, aminek nagyon örülök. Fontos számomra, hogy legyen időnk egymásra és tudjunk beszélgetni a minden napok bajairól és örömeiről. Azt szeretem a legjobban a férjembe, hogy nem csak a szerelmem, hanem az egyik legjobb barátom is, akivel tudok nevetni, és aki a nagyon nehéz helyzetekben is mellettem áll. 


Remélem a közeljövőben még számos közös munkában lesz szerencsénk Andival! 

A velem  készült interjút ITT tudjátok elolvasni. 



You Might Also Like

0 megjegyzés